Sziasztok! Még pont éjfél előtt meg is hoztam az új részt :). Köszönöm az előzőhöz érkezett hozzászólásokat, remélem, most sem hagytok cserben. Jó olvasást!
*********************************************************************************
BELLA
Vacogva léptem be az ajtón, mert odakint rendesen lehűlt a levegő a tavaszi vihar után. Az SMS óta már ezer és ezer variációt átgondoltam, hogy Dominic mit írhatott Thonynak. Talán elárult, talán hiányzik neki, és találkozni akar vele. Egyik lehetőség sem tetszett.
– Hol van? – fordultam Nad felé, aki kinyitotta nekem az ajtót.
– A nappaliban. – Megfogta a karomat, kissé közelebb húzott magához, hogy ne kelljen hangosan beszélnie. – Gondold meg, mit csinálsz, Bella. Ne veszítsd el a fejed.
Bólintottam egy aprót, és az első utam máris Dominichoz vezetett. A kanapén ült törökülésben, kezében a telefonjával, amit azonnal letett maga mellé, mikor észrevette, hogy megérkeztem.
– Szia. Jó volt az estéd? – kérdezte, de a hozzá társuló mosoly abszolút nem volt őszinte.
– Kérem a mobilodat! – tértem azonnal a lényegre, mert túl fáradt voltam a játszadozáshoz.
– Tessék? – nézett rám elborzadva. – Mi bajod van?
– Kérlek, csak add ide – fújtam ki a levegőt, és nyújtottam a kezem.
– Dehogy adom! Hagyj békén! – Azonnal felpattant, de megfogtam a karját, és nem engedtem el.
– Dominic, add ide azt a kibaszott telefont! – Eddig tartott a türelmem, utána már az ujjait próbáltam lefeszegetni róla, hogy végre megkaparintsam. Ekkor lépett be Nad, és szörnyülködve mérte fel a helyzetet.