2016. július 10., vasárnap

Játsszuk el, hogy tetszel! - Prológus

Sziasztok! Először is, köszönöm a fülszöveghez érkezett hozzászólásokat, nagyon sokat jelentett, hogy biztattatok :) Remélem, hogy a kedvességetekért cserébe sikerül összehoznom egy jó történetet. Ne aggódjatok, a folytatás bővelkedni fog Larrys pillanatokban, ezt megígérem ;) Jó olvasást kívánok!
*********************************************************************************

Prológus

Az üveg hangos csattanással ütődött a falnak, és Harry az utolsó pillanatban kapta a karját az arca elé, hogy megvédje magát a szanaszét repülő éles szilánkoktól. Hangosan zihált, minden egyes lélegzetvétele megtörte a ház csendjét, aztán ahogy leengedte a kezét, lassan a légzése is visszaállt a megfelelő ritmusba. A módszer tehát jónak bizonyult, de amint körbenézett, azonnal megbánta az egészet. Meglepetten tapasztalta, hogy a habzó sör nedves foltot hagyott maga után a falon, a padlón, de még a ruháján is. Az élet szívás. Fáradtan kifújta a levegőt, majd a pultnak támaszkodott, és próbált kicsit kijózanodni, hogy összetakaríthassa kirohanásának jeleit. Édesanyja nem örülne, ha reggel arra érne haza, hogy a konyha romokban hever, egyetlen fiának köszönhetően.
Egy hónap. Négy hét, egészen pontosan huszonkilenc nap, és végre itt hagyhatja ezt az átkozott helyet. Elfelejthet mindent, ami vele kapcsolatos. Nem fogja látni a patakot, ahol kisgyerekként annyit játszottak, és ahol először csókolóztak, a kedvenc kávézójuk előtt sem kell elsétálnia minden egyes nap, és vele sem fog találkozni. Minden adott lesz ahhoz, hogy a lehető leghamarabb elfelejtse, ami kettejük között történt.
Harry lassan felemelte a fejét, a felakasztott serpenyőt nézegette maga előtt. Kezdett kijózanodni, úgyhogy eljött az ideje, hogy rendet rakjon. Továbbra is a pultba kapaszkodva elcsoszogott a seprűért és a lapátért, majd leguggolt, hogy a nagyobb darabokat kézzel szedje össze. Azonban az alkohol hatása még nem szűnt meg teljesen, ezért egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően elvesztette az egyensúlyát. A tenyerén támaszkodott meg, hogy előre ne essen. Az apró szilánkok azonnal a bőrébe mélyedtek, tűpárnát varázsoltak a kezéből. Harry lehuppant a fenekére – szerencsére tisztes távolságra az összetört üvegdaraboktól -, majd átkozódva elkezdte kiszedni a szilánkokat. Az alkohol legalább lefertőtlenítette a vágásokat, de piszkosul csípte. Amikor nagyjából végzett, egy konyharuhát csavart a kezére, majd dühösen, és a lehető leggyorsabban fejezte be a takarítást. Közben rájött valamire: újra részeg akar lenni. Nem akart semmiféle fájdalmat érezni, de ha már van lehetősége társaságban inni, akkor miért maradna otthon? Hogy megint letaglózza az önsajnálat? Hogy újra azon morfondírozzon, milyen jó lesz messzire utazni, holott pontosan tudja, mennyire fog hiányozni a legjobb barátja? Elhatározásra jutott. Miután a falat letörölte, és a tócsát is feltakarította, fogta a kulcsát, a tárcáját és a mobilját, majd kilépett az utcára.
Az utat akár már csukott szemmel is meg tudta volna tenni. Tizenkét éve járta már, naponta kétszer, de előfordult, hogy többször is. A sarki kisboltnál balra, majd végig a magas platánfákkal szegélyezett utcán. Tíz perc alatt odaért az ismerős, emeletes házhoz, ahol már javában folyt a buli. Részeg, végzős diákok támolyogtak ki az utcára, és a zene is kihallatszott, így valószínűleg a szomszédok sem alszanak. Harry vett egy mély levegőt, majd belépett a kapun. Nem foglalkozott vele, hogy egy fiú a vállának ütközött, mert csak a cél lobogott a szemei előtt: minél hamarabb valami ütős piához jutni, aztán végre úgy nézni Sassy szemeibe, mintha minden rendben lenne.
David, az egyik osztálytársa azonnal a kezébe nyomott egy poharat – közben mondott is neki valamit, de ő nem figyelt rá –, és Harry anélkül hajtotta fel az italt, hogy egyáltalán beleszagolt volna. Vodka. Apró grimaszba rándult az arca az íztől és az alkoholtartalom miatt. Nem a kedvence, ha muszáj, inkább narancslével fogyasztja, de most nem az a lényeg, hogy kiélvezze az ízeket. A
konyhába sétált, nem vett tudomást a külvilágról, mintha egy zombi lenne, majd öntött magának még egy adagot az átlátszó folyadékból. A műanyag pohárban lötyögtette, elmélyülten tanulmányozta az ital örvénylését, mielőtt megitta volna. Ekkor ismerős nevetést hallott maga mögül. Emma. És ha ő itt van, könnyen lehet, hogy a húga is. Harry még nem állt készen arra, hogy szembenézzen vele, de egy vállrándítást követően megfordult. Már eszében sem volt megkönnyíteni a lány dolgát.
– Szia, Emma, helló, Sassy! – üdvözölte a testvérpárt, majd kortyolt egyet az italból. – Jó a buli, nagyszerű munkát végeztetek.
– Köszi – mondta Emma, aki óvatosan a húgára pillantott. Ashlee arca dühös grimaszba rándult, karjait összefonta a melle előtt, és farkasszemet nézett a fiúval.
– Úgy volt, hogy nem jössz ma – vetette oda neki.
– Meggondoltam magam – tárta szét a karjait Harry. – Talán kellemetlenül érint a jelenlétem? Tudod, akkor kellett volna elküldened ahelyett… hogy… – Képtelen volt folytatni, az emlékek beterítették az elméjét. És ami az egészben a legrosszabb volt, hogy ezek gyönyörű dolgok voltak, amit Sassy egyetlen mondatával sikeresen bemocskolt. Harry lehajtotta a fejét, kipislogta a szemében gyülekező könnyeket, mielőtt újra felnézett volna.
– Mondd ki! – követelte a lány kíméletlenül. – Miért nem mondod ki, hogy dugtunk?! Mert ez semmi más nem volt szexen kívül. Nem kényszerített senki, és az Istenért, előre szóltam, hogy ne képzelj bele semmit!
– Ash… – próbálta Emma csitítgatni a húgát, de nem járt sikerrel. Hiába voltak testvérek, úgy különböztek egymástól, mint a tűz és a víz. És ez esetben Ashlee volt a tűz, ráadásul abból a fajtából, amit nehéz kioltani.
– Sajnálom. Nem akartam elrontani a barátságunkat – mondta őszintén Harry. – De mi a frászt vársz azután, hogy megparancsoltad, feküdjek le veled?! Hülye picsa vagy, ugye tudod?! – emelte fel a hangját.
Ashlee szemei hatalmasra tágultak, majd hangosan kacagni kezdett. Végre visszakapta az ő Hazzáját, a gyermekkori barátját, akivel már régen is annyit nevettek és veszekedtek, hogy volt idő, mikor a szülők napokra eltiltották őket egymástól.
– Ez a Hazza sokkal jobban tetszik, mint az önsajnálatba temetkező – jelentette ki Ash. – Gyere, igyunk valamit! – karolt bele a fiúba, majd elkezdte húzni a nővérével együtt az asztalhoz. Ekkor azonban észrevette Harry vörösre színeződött tenyerét, amiből újra csöpögni kezdett a vér. – Mi a francot csináltál, te idióta? – vizsgálgatta a vágásokat. – Ezt ki kéne tisztítani, és rendesen bekötni. Emma, meg tudnád oldani?
Emma nővérnek tanult a főiskolán, ezért lelkesen beleegyezett, hogy ellátja Harry sebeit. Ketten mentek fel az emeletre, míg Ash-t az egyik barátnője elcsábította valamerre. Biztosan a pasikat beszélik ki, vagy hasonló – gondolta Harry, és apró fájdalom nyilallt a mellkasába. Sassy soha nem lesz úgy igazán az övé, ezt beláthatná végre a szíve is. Emma az ép kezét fogva húzta maga után, majd mikor beléptek egy szobába, finoman lenyomta az ágyra.
– Mindjárt visszajövök, hozok kötszert – mondta a lány kedvesen mosolyogva.
– Nem akarom összevérezni az ágyad – szabadkozott Harry, és gyorsan a combja fölé emelte a tenyerét, mert egyre jobban csöpögött a vér az ujjai között. Inkább a nadrágját kenje össze vele. Emma visszafordult az ajtóból, majd a szekrényéhez lépett, és kutakodni kezdett. Egy fekete melegítőfelsőt nyújtott a fiú felé.
– Nem baj, ha ráfolyik, ez amolyan itthoni cucc – magyarázta, majd kilépett a folyosóra.
Harry a puha anyagra fektette a kézfejét, a sebeket nézegette, és megállapította, hogy mélyebbek, mint először gondolta. Mondjuk, lehetséges, hogy a sörre elfogyasztott vodka is hozzájárult az összképhez. Amíg várakozott, a pulcsi ujjával játszott, majd egy meggondolatlan pillanatban az orra elé emelte az anyagot. Sassy illata volt. Nem, neeem, ez csak az öblítő! – mondogatta magában, és gyorsan visszaejtette az ölébe, mert Emma visszatért a szobába. Letérdelt a fiú elé, majd óvatosan kihajtogatta az ujjait. Alaposan megvizsgálta, olyan közel hajolva, hogy Harry a csuklóján érezte forró leheletét.
– Úgy tűnik, nem maradt benne szilánk – állapította meg végül. – Elmondod, mi történt?
– Dühkitörés – foglalta össze Harry egyetlen szóval.
– Ash miatt? – nézett fel Emma, és az arca megértésről tanúskodott.
– Mi az, ami nem miatta történik?
– Ott a pont – zárta le a témát a lány egy nagyot sóhajtva. – Lefertőtlenítem. Remélem, eleget ittál, hogy ne fájjon.
Harry halkan felnevetett, de rögtön lefagyott az arcáról a mosoly, mikor az alkohollal átitatott vatta a sebhez ért.
– Aú! Tutira nem elég, amit a számon keresztül fogyasztottam el? – érdeklődött fájdalmasan nyöszörögve.
– Gondolj valami másra, Harry! – utasította Emma.
A fiú becsukta a szemét, de ez nem bizonyult jó ötletnek. Az agya elkezdte visszajátszani a néhány éjjellel azelőtt történt eseményeket. Úgy döntött, inkább nézelődik, mert hiába volt szinte minden nap Ashlee-éknél, Emma szobájában már nagyon régen járt. Ez a taktika sem jött be. A pillantása újra és újra visszatért az előtte térdelő lányra. Ugyanolyan árnyalatú volt a haja, mint a testvéréé. Mézszőke. Be volt fonva, és a melle fölé lógott. Harry nyelt egyet, mikor rájött, hogy ebben a helyzetben tökéletesen belát a lány dekoltázsába. Kényszerítette magát, hogy elnézzen másfelé, de az ösztöneivel szemben esélytelen volt, ebben az enyhén ittas állapotban. Emma már gézzel tekerte körbe a kezét, aztán rögzítette, amikor szinte önkéntelenül megszólalt:
– Szép a… hajad – suttogta Harry akadozó hangon. – És a melled is – tette hozzá a legbutább dolgot, amit valaha lánynak mondott.
Emma azonnal felkapta a fejét az elmélyült hangra. Az első gondolata az volt, hogy alaposan felpofozza Harryt a szemtelensége miatt, de a testének más tervei voltak. Mindketten megdöbbentek, majd élesen szívták be a levegőt, amikor az ajkaik összeolvadtak.

Ashlee kissé dülöngélve küzdötte fel magát az emeletre, hogy megkeresse Hazzát. A folyosó most túl szűknek tűnt, egyik oldalról lökte magát a másik felé, és közben igyekezett előre is haladni. Hol lehetnek? Vérfoltokat vett észre a vajszínű járólapon, és amikor rájött, hogy így könnyen megtalálhatja barátját, kuncogva folytatta tovább az utat. Tetszett neki ez a nyomozósdi, sőt, voltak pillanatok, mikor titkos ügynöknek képzelte magát, ahogy kereste a nyomokat. Végül Emma hálószobája előtt torpant meg. Vagy ez már az ő szobája? A fene se tudja.
Már éppen nyomta volna le a kilincset, amikor meghallotta a hangokat. A mosoly egy pillanatra leolvadt az ajkairól, de aztán vissza kellett fognia magát, mert majdnem hangosan felröhögött. Kezét a szája elé szorította, és lábujjhegyen a következő ajtóhoz somfordált. Harry és Emma. Hogy a francba? Bár tény, Harry nem válogatott túl sokat, ha szexről volt szó, de azért a nővére mégiscsak négy évvel idősebb náluk. És ráadásul éppen az ő testvére nyög alatta, basszus! A mosolygós arc percek alatt dühös grimaszba rándult. Hogy képzeli Harry? Emmának meg nincs joga hozzáérni Hazza csodálatos testéhez! Féltékeny volt, és nem tudta volna megmondani, hogy a nővérére, vagy a legjobb barátjára. De az agya túlságosan tompa volt ahhoz, hogy átgondolja a történteket, és a mérge is hamar elpárolgott. Ledobta magát az ágyra, majd néhány perc múlva már aludt is.
Hasogató fejfájásra ébredt, a szemét is alig bírta kinyitni. Ash nehezen viselte a másnaposságot, ezért csak ritka alkalmakkor ivott, és próbálta tartani a mértéket, de a tegnapi este más volt. Harry szerelmet vallott neki. Fáradtan felnyögött, ahogy bevillantak az emlékek az agyába. A csalódottság a fiú szemeiben, a veszekedésük, aztán ahogy mégis felbukkant a buliban. Utána amit Emmával műveltek… A gondolattól, na meg a sok alkoholtól azonnal felfordult a gyomra. Futva indult a fürdőszoba irányába, kicsapta az ajtót, és nem foglalkozott azzal sem, hogy nincs egyedül. A WC elé térdelt, kiadott magából mindent, majd fáradtan a sarkaira ült.
– Sassy, jól vagy? – kérdezte Harry a zuhanyzóból, miután elzárta a vizet.
– Úgy nézek ki, mint aki faszán érzi magát? – kérdezte dühösen a lány.
– Ami azt illeti, elég szarul festesz – válaszolta Harry, majd kilépett a zuhanyzóból, és a dereka köré tekert egy törölközőt.
– Köszi. Tudhattam volna, hogy valami még hiányzik ehhez a reggelhez. Mondjuk egy meztelen Harold a zuhany alatt, vagy egy ilyen tündéri bók – dünnyögte a lány, miközben elvette Harrytől a felé nyújtott poharat.
– Elég undok tudsz lenni, ha másnapos vagy – vetette oda a fiú tettetett sértődöttséggel. – Én sem azzal akartam indítani a reggelt, hogy végignézem, ahogy hánysz.
– Nyertél. De elárulnád a titkodat, hogy te miért nem vagy rosszul? – érdeklődött Ashlee, majd lassan kiegyenesedett, és a mosdónak dőlve várta a választ. Óvatosan kortyolgatta a vizet, nehogy újra a földön görnyedve kelljen kikötnie.
– Vettem be gyógyszert – vonta meg a vállát a fiú. – Neked se ártana.
Hát persze, hogy vett be gyógyszert! Emma biztosan adott neki – gondolta a lány enyhe undorral.
– Hol aludtál az éjjel? – kérdezte, mert ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból.
Harry egy száraz törölközővel dörzsölte a haját, de megállt a művelet közben, ahogy a kérdés eljutott a tudatáig.
– Nem tudom, sokat ittam – próbálta lezárni a témát feszengve.
Ash hangosan felnevetett a válaszra, majd kissé oldalra billentette a fejét, hogy zavarba ejtően fixírozhassa az ismerős vonásokat. Szép ívű ajkak, apró gödröcskék az arcon, zöld szemek – amelyek most igyekeztek elkerülni a pillantását. Harry egy igazi főnyeremény. Ha Ashlee egy pillanatig is hinne abban, hogy képes lenne iránta többet érezni barátságnál, azonnal lecsapna rá, és onnantól kezdve csak az övé lenne a fiú. De nem érzett többet puszta testi vágynál, és az erős köteléknél, ami már hosszú évek óta összeköti őket. Hol van az a bizonyos szikra? A lány annyira szeretett volna végre szerelemre lobbanni.
– Na ne mondd, hogy nem emlékszel, hol ébredtél fel – mosolygott Ash enyhe gúnnyal a hangjában.
– A kanapén – mondta Harry, majd a tükör felé fordult, hogy megpróbálja kibontani vizes tincseit.
Ashlee kicsit ledöbbent. Eddig mindent megosztottak egymással, MINDENT, így, csupa nagy betűvel, legyen szó bármilyen beteges dologról, kényes témáról, tabukról, akármiről. De a fiú most teljesen elzárkózott.
Ash akkor döbbent rá, hogy mekkora marhaságot csinált azon a bizonyos éjszakán. Nem lett volna szabad megtörténnie. Önző módon belerángatta a barátját valamibe, amiből szegény fiú csak rosszul jöhetett ki. A lány keserűen nyelt egyet, mert tudatosult benne: talán rengeteg dologban hasonlítanak ők ketten, de Harry nem olyan érzéketlen, mint ő. Némán, elgondolkozva figyelte, ahogy a barátja próbálta kifésülni a haját a bekötözött kezével, mire egy apró mosoly kúszott a szájára.
– Majd én! – lépett közelebb, és lefejtette a hosszú ujjakat a fésűről. – Néha nagyon kegyetlenül bánsz a hajaddal. – Harry nem tiltakozott, inkább leült a kád szélére, hogy Ash jobban elérje.

A maradék egy hónap, azaz négy hét, pontosabban huszonnyolc nap ugyanúgy telt, mint ahogy a korábbi nyarak. Nem beszéltek többet a kényes témákról, sem pedig a fiú érzéseiről. Kiélvezték, hogy fiatalak, éjszakákba nyúlóan buliztak, egymás haját fogták, ha valamelyikük rosszul volt, meg néha összekaptak, de nagyon sokat nevettek.
Aztán szeptemberben Harry bepakolta a bőröndjét, és elutazott, hogy megkezdje tanulmányait az egyetemen. Ashlee napokig sírt, majd túltette magát a depresszión, és keresni kezdett valakit, akivel kimaradhat éjszakánként, aki vigyáz rá, aki teljesíti önző kívánságait, aki szórakoztatja, vagy éppen vigasztalja. Egyik kapcsolata követte a másikat, de hamar rájött, nincs a környezetében olyan ember, aki felvehetné a versenyt gyermekkori barátjával. Aztán egy hideg, téli éjszakán összefutott valakivel… És végre kezdett abban hinni, hogy egyszer szerelmes lehet.


8 megjegyzés:

Zsuzsanna Andrea írta...

Basszus ez egyre inkább tetszik!
Alig várom a folytatást!
az emberek már csak önzők így van ezzel Ash is de lehet nekünk ez lesz a jó Larry szempontból majd elválik!
Puszi Szuzi

Markovics Gyöngyi írta...

Atya isten :D waaa de várom a következőt :D Ez nagyon tetszik :D

Dreamy Girl írta...

Omg!! Omg!! Szent egek!! Váááá!! Alig várom a következőt! Annyira kíváncsi vagyok!! Jesszusom! Imádom, ahogy írsz, eszméletlen, és csak olvasnám és olvasnám!!! ❤❤❤❤
Puszillak, és izgatottan, körmöt rágva várom a köviiiiit!! 😀❤

HDawn írta...

Szia Szuzi!
Örülök, hogy továbbra is itt vagy, és lelkesen kommentelsz :) Igen, Ash egy kicsit önző, néha nem egészen százas lány, de majd kialakul, mi lesz ebből ;)

Szia Gyöngyi!
Sietek a következővel, péntek körül már hozom is :) Köszönöm, hogy leírtad a véleményed.

Szia Dreamy!
Ezek szerint sikerült felkeltenem az érdeklődésedet :) Köszönöm, hogy mindig elhalmozol kedves szavakkal.
Puszi :)

Unknown írta...

Kedves HDawn!
Ezzel most sikerült nem kicsit felhívni a figyelmem erre a történetre. Baromi kíváncsivá tettél! :D
Nem tudom még pontosan mit akarsz ebből a sztoriból kihozni, de Téged ismerve lesznek itt még bőven bonyodalmak, fordulatok, izgalmak. Izgatottan várom a kövi részt! :)
Puszi: Ella xx

HDawn írta...

Szia Ella!
Az volt a cél, hogy érdekeljen a folytatás :) Remélem, izgalmas és érdekes lesz, én mindent megteszek ;)
Puszi

BezTina írta...

Kedves HDawn!

Ez egyszerűen elképesztő volt!!

Ash-ben rengeteg minden összekavarodott...a barátság..., a szeretet éhség...a vágy egy boldog kapcsolatra..és mivel Harrytől a barátságot a szeretetet megkapta..mélyebb vizekre evezett- vagy is oké nem mélyekre..mert Ő az együttlétüket nem mélynek szánta- , de a lépcső amit megmásztak igen is mély volt... és mikor rájött, hogy Hazza, többet szeretne, sőt töbet tudna neki adni.., megtudná adni amire vágyik..egy mély , szeretettel, törődéssel teli kapcsolatot..megilyedt.., hogy Ő nem érzi azt a lángot....aztán belezuhant a mélységek mély bugyrába..ugyan is rájött, hogy az ami kettőjük között történt...igen is hatással volt a barátságukra..., gyökerestűl megrengetett mindent...
Aztán sok további egyéjszakás kaland után -ami álltan felejteni és enyíteni próbálta a legjobb barátja emlékéét, hiányát... találkozott egy fickóval...aki talán tényleg mindent megadhat neki, olyannyira akarta ezt, hogy minden bele képzelt, talán még azt is amit nem is érez...

Harry menekül a csalódás elől ami mélyen szíven találta... kíváncsi leszek, milyen lesz neki az egyetemen...

Nagyon nagyon várom, a következő részt!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam a csodás prológust!

Szép hetet!

HDawn írta...

Kedves BezTina!
Tökéletesen összefoglaltad Ash személyiségét, én is pontosan így képzeltem el, amikor írtam :) Örülök, hogy az olvasóknak is átjött (legalábbis neked biztosan ;)
Folyton magamat ismétlem, de én köszönöm, hogy olvasol! :)
Neked is szép hetet!