2017. szeptember 26., kedd

Escort - 18. fejezet

Sziasztok! Ma egy Escortot hozok nektek. Arra gondoltam, ne aprózzuk el, ezért holnap és holnap után is hozok a fordításból egy-egy részt ;) Imádom ezeket a fejezeteket... remélem, nektek is tetszeni fog :)


– Azt hiszem, csak fel akarsz vágni velem a barátaid előtt – mondta Bill, miközben a fekete festéket a szemhéjára simította, és a tükörben Tomra mosolygott. – Mindenkit féltékennyé akarsz tenni.
Tom a fürdőszoba ajtajának támaszkodott, és a kijelentésre ő is elmosolyodott. 
– Talán egy kicsit – vallotta be, és Bill mögé lépett. A karjait a fiú dereka köré fonta, és az állát a vállára támasztotta. – De leginkább csak annyit akarok, hogy ott legyél. Egy születésnapom van évente, és azt szeretném veled tölteni. A „nem is annyira meglepetés” meglepetés partim valójában a terveim útjában áll.
– Hm. És pontosan milyen dolgok szerepelnek a terveid között? – kérdezte Bill, miközben hátrahajtotta a fejét, és Tom ölelő karjait simogatta.
– Arra gondoltam, hogy itt maradhatnánk, és kiélvezhetnénk, hogy kettesben vagyunk – felelte a fiú, aztán lehajolt, és megpuszilta Bill vállát a pólóján keresztül. – Csak te és én.
Bill felsóhajtott, és megfordult, hogy szembe álljon Tommal.
– Nagyon jól hangzik. Inkább csináljuk ezt.
– Szeretném, de már legalább egy hete tervezik ezt az egészet. Mindenki csalódott lenne, ha nem mennék el. Ráadásul ez az én klubom, tehát már csak azért is mennem kell, hogy kinyissam az ajtót, és beengedjem őket.
– Még mindig nem tudom elhinni, hogy a meglepetés partidat a saját klubodba szervezték – mondta Bill fejcsóválva, mire Tom csak megvonta a vállát.
– Gondolom, így olcsóbb volt.
– És tudták, hogy biztosítani fogsz nekik ingyen alkoholt.
– Az ingyenes italok azt jelentik, hogy nagyobb torta lesz.
– A torta az egy nagyon jó dolog – mondta Bill elgondolkozva. Elmosolyodott és odahajolt Tomhoz, hogy megcsókolja. – Szóval… jól nézek ki?
– Lélegzetelállító vagy – felelte Tom őszintén, és már nyújtotta a kezét, hogy végigsimítson Bill arcán, amikor a fiú elkapta.
– Elrontod a sminkem – mondta Bill halkan, és megpuszilta a fiú tenyerét. – Aztán az egészet elölről kell kezdenem, és te elkésnél a saját meglepi partid előkészületeiről.
– Az aztán nagy tragédia lenne – felelte Tom játékosan, majd átkarolta Bill nyakát, hogy újra megcsókolhassa.

Tom egy kicsit mégis elkésett, mert mire odaértek a klubhoz, már egy páran ott várakoztak a bejárat előtt, a kezeikben szatyrokkal, melyek dekorációs kellékekkel és rágcsálnivalókkal voltak tele. A fiú kinyitotta az ajtót, mindenkit beengedett, és néhány emberrel leállt beszélgetni, amíg Bill a fal mellett ácsorgott, és mindenkire kedvesen mosolygott. Közben az emberek arcát figyelte, és reménykedett benne, hogy senkit sem fog felismerni. Amióta Tom említette neki a partit, és hogy szeretné, ha vele menne, azóta Bill egy kicsit tartott az estétől. Szeretett volna több időt együtt tölteni a fiúval, főleg most, hogy szabadságon volt, de nem tudta kiszorítani a gondolatokat, miszerint valaki kifejezetten őt foglalta le Tomnak. És azt a valakit Tom nyilvánvalóan ismerte, ráadásul elképzelhető, hogy meg is bízott benne. Ez pedig azt jelenti, hogy az a személy biztosan ott lesz a partin, és mindent tud az ügynökségről, meg Bill munkaköréről. Az utolsó dolog, amire a barátja szülinapi partiján vágyott, hogy valaki olyannal fusson össze, és kelljen beszélgetnie, akit régebben a legjobb esetben is minimum leszopott. A kellemetlen helyzet, ami ebből származna – különösen úgy, ha ezt összepárosítjuk az ingyenes alkoholfogyasztással –, meglehetősen megalázóan is végződhetne.
De az is lehet, hogy nem volt oka aggódni. Még ha ott is volt, aki felbérelte őt, talán csak próbálta eltalálni, hogy Tomnak milyen lehet az ízlése. Végül is, a fiúnak tetszhettek volna a nagymellű szőkék is, amilyen Bill nyilvánvalóan nem volt. Vagy a nagy darab, izmos férfiak. Nem volt módja annak, hogy biztos lehessen abban, pontosan mi történt, mert minden amit ettől a foglalástól kapott az Tom, és el kellett ismernie, hogy elég jól járt.
Bill szerencsére senkit sem ismert fel azok közül, akik beléptek a bárba. Amint bejutottak, a vendégek elküldték egy órára Tomot, hogy feldíszítsék a helyet, és a lelkére kötötték, hogy majd ha visszajön, mindenképpen lepődjön meg. Ahogy a kijárat felé indult, elkapta Bill karját, aztán maga után húzta abba a kávézóba, ahol Jarret összeültette őket. Egy eldugottabb, hátsó bokszban foglaltak helyet, amíg várakoztak, hogy a helyszín elkészüljön a partihoz.
– Szóval – kezdte Tom, és lágyan megbökte Bill karját – hoztál nekem ajándékot?
Bill felháborodást színlelt amiatt, hogy Tomnak egyáltalán eszébe jutott, hogy nem kap ajándékot. 
– Persze. De majd csak a buli után adhatom oda.
Tom csodálkozva húzta fel a szemöldökét:
– Tényleg? Ez valami olyan dolog, amit csak akkor szabad kibontanom, ha kettesben leszünk?
– Igen – felelte Bill mosolyogva, és elkapta Tom kezét, ami éppen azon volt, hogy kicsit felcsúsztassa a pólójának az alját. – Valami különleges, csak neked – folytatta, miközben próbálta nem észrevenni, ahogy a fiú szemei elkerekedtek. Tom általában nagyon jól kezelte azt a tényt, hogy mi volt Bill foglalkozása, de azért voltak olyan pillanatok, amik egyértelművé tették, hogy ki nem állhatja. Bill végigcirógatta a fiú arcát, aztán az ujjait a fonatok közé merítette, miközben lágyan elmosolyodott. – Remélem, tetszeni fog.
– Hogyne tetszene, ha tőled kapom? – kérdezte Tom vigyorogva. Bill közben az orrával cirógatta a nyakát, aztán a vállára hajtotta a fejét.
– Komolyan mondom, lehetséges, hogy utálni fogod. Gondolhatsz majd arra, hogy hülyeség, nagyon nyomulós, kellemetlen, meg még hasonló, nem túl pozitív jelzők. De ami biztos, hogy innentől kezdve egész este izgatottan várod majd, hogy kibontsd.
– Igaz. Természetesen most már minél hamarabb ott akarom hagyni a partit, hogy kiderítsem, mi is az.
– Mintha ez eddig nem így lett volna – mosolygott Bill.

Tom a kérésnek megfelelően tökéletesen meglepettnek tűnt, amikor visszamentek a klubba, és a többiek az asztalok mögül éljeneztek a szülinapos fiúnak kezeikben lufikkal és dudákkal. Bill is csatlakozott a köszöntéshez, és amíg meg nem érkezett a torta, Tom az oldalához húzva tartotta maga mellett. A tortán rengetek gyertya volt, jóval több, mint az indokolt lett volna. Tom még egyszer magához ölelte a fiút, mielőtt Bill beleolvadt a tömegbe. Énekeltek neki, aztán elkezdte elfújni a gyertyákat, nehogy bekapcsoljon a tűzjelző.
Bill nagyon szeretett volna Tom közelében maradni, de túlságosan félt attól, hogy a tömeg közepén ácsorogjon. Attól tartott, hogy valaki felismeri. Magára öltött egy kedves mosolyt, és elindult az emberek között. Kezet fogott és váltott néhány szót Tom munkatársaival, mielőtt elérte a bárt, hogy rendeljen valami italt. 
– Ó, istenem, Billy – hallotta maga mögött az ismerős hangot. Egy pillanattal később meglátta a vörös hajzuhatagot, és Angela ölelésében találta magát. – Mit csinálsz itt? Jarret hívott meg? Nem is tudtam, hogy hívhatunk más embereket is.
– Helló, Angel – mondta a fiú, és megpuszilta Angela fejét. – Nem számítottam rá, hogy találkozunk, de gondolom, Jarrettel jöttél, ugye? – kérdezett vissza azonnal, hogy kitérjen a lány kérdése elől.
– Ja. Ismeri a szülinapost… – Angela elhúzódott, és a szemében ott volt a felismerés, amikor játékosan megütötte Bill karját. – A szülinapossal jöttél, hát persze! De nekem azt mondtad, nem igazán működött kettőtök között a dolog. Ó, Billy, kis hazudós vagy, ugye? – Angela vigyorogva megbökte a fiú hasát. – Szóval melyik ő? Lemaradtam a felköszöntésről, mert az italomra vártam a pultnál.
Bill felsóhajtott, és érezte, hogy a füle is rózsaszínes árnyalatot ölt.
– Tom. Ő az, aki ott áll a torta mögött, és próbál nem elájulni a hiperventilláció miatt – felelte, és arra mutatott, ahol a szülinapos fiú még mindig a gyertyákat fújkálta, miközben az ingét elhúzta az útból, nehogy lángra kapjon.
Angela Bill karjára támaszkodott, és lábujjhegyre állt, hogy átlásson az emberek feje fölött. Amikor végre meglátta a tortát, és a mögötte álló fiút, a csodálattól elakadt a lélegzete. 
– Nagyon jól néz ki – mondta, miközben rendesen visszaállt a lábaira. – Te szerencsés fattyú. És mégis miért nem mondtad el nekünk? Mióta vagytok együtt? Milyen az ágyban?
– Ó, istenem, Angela – mondta Bill homlokráncolva. – Gondolkoztál már azon, hogy talán pont ezért nem említettem? A szexuális életem nem kell nyíltan kitárgyalnunk.
– Pff – felelte Angela, és közben elutasítóan felemelte a kezét – mintha lenne szexuális életed. Gyerünk, Billy! Mondd el!
Bill az ujjaival frusztráltan végigsimította a haját, amin most alig volt hajlakk, mert tudta, hogy Tom jobban szerette, ha a tincsei lazán leomlottak. 
– Hát, nem is tudom. Ez most egy próba, és meglátjuk, hogyan működik, ha együtt vagyunk. Pont ezért nem akartalak vele felizgatni – felelte, miközben próbált a lehető legjobban a valósághoz igazodni. – Most már több mint másfél hónapja együtt vagyunk.
– A több, mint másfél hónap szerintem már nem számít próbaidőnek – mondta Angela. Ivott egy kortyot az italából, aztán mindenttudóan a fiúra nézett. – Srácok, annyira imádni valóak vagytok.
Bill elmosolyodott, és figyelte Tomot, ahogy boldogan vigyorgott, miközben a barátaival beszélgetett. A szíve azonnal hevesebben kezdett verni, már csak attól, hogy láthatta. 
– Ja, talán igazad van, és kijelenthetjük, hogy együtt vagyunk.
Angela átkarolta Bill derekát, és felnézett rá:
– Tehát?
– Tehát mi?
– Még nem válaszoltál a szexszel kapcsolatos kérdésemre, te kis prűd.
Bill sóhajtott, és még mindig Tomot nézte.
– Annyira jó vele – felelte álmodozón, és szórakozottan a lány válla köré fonta az egyik karját.
– Oh, az én Billym szerelmes – turbékolta. – Ez olyan…
– Hé, mit csináltok? Próbálod lenyúlni a csajom? – kérdezte Jarret, és magához húzta Angelát, hogy megcsókolhassa. – Bill, mit csinálsz itt?
– Szerelmes a szülinaposba – válaszolta Angela vidáman.
– És ezért most belógtál a partijára? – kérdezte Jarret a fiútól. Angela rosszallóan nézett rá, és gyorsan kioktatta:
– Nem, te idióta. Ők ketten randiznak. Úgy tűnik, mégis sikerült összehoznod őket.
Jarret elgondolkozva nézett Angelára, majd vissza Billre.
– Kedves fiú – vonta meg a vállát Bill. – És valószínűleg vissza kellene mennem az én… öhm, randipartneremhez, mielőtt még azt feltételezi, hogy itt hagytam.
Bill a kezébe fogta az italát, és anélkül indult vissza a tömegen át, hogy a barátainak alkalmuk lett volna panaszkodni. Angela szavai még mindig a fülében csengtek, ráadásul hangosabban, mint azt szerette volna. Még sosem gondolkozott azon, hogy mennyire mélyreható érzelmek alakultak ki kettejük között Tommal. Tudta, hogy szeret a fiúval lenni, imádja az öleléseket, a reggeli álmos ébredéseket vele, és a késő esti izzasztó együttléteket. Most pedig majd az este hátralévő részében azon gondolkozhat, hogy mégis mit jelent ez a kapcsolatukat tekintve.
Vagy akár le is részegedhet, mert akkor elfelejti, hogy egyáltalán megtörtént az a kis beszélgetést Angelával. Egy pillanatra meg is állt, és gyorsan beleivott az italába.
– Bill? – szólította meg egy másik hang, és ő azonnal megfordult, amikor egy kéz ért a vállához.
Bill magára erőltetett egy barátságos mosolyt, de azonnal felvette a távolságtartó testtartását, ahogy a szőke férfira nézett.
– Benjamin.
– Hű, te jó ég! Azt hittem, nem jársz partikra – mondta Benjamin vigyorogva, és egy lépéssel közelebb került a fiúhoz, mire Bill azonnal hátrálni kezdett.
– Nem szoktam – felelte Bill egy apró grimasszal a szája sarkában.
– Akkor mit csinálsz itt? Valaki fizetett, hogy újra elszórakoztasd Tomot? A srácnak szüksége lenne rá, az tuti. Már hosszú hónapok óta lógatja az orrát – mondta Benjamin, és közben ivott a söréből. – De ahhoz, hogy azzal a gyönyörű száddal elképesztő dolgokat művelj, nem kellene a hotelben lenned? – kérdezte Benjamin csodálkozva. Az ujjbegyét Bill puha alsó ajkához érintette, és végighúzta a vonalán. Bill azonnal elhúzta a fejét. – Mi van, most a félénk fiút játszod?
Pontosan ez volt az, ami miatt Bill aggódott az egész este folyamán. Benjamin nem igazán nevezhető visszajáró vendégnek, de legalább kétszer találkozott már vele. Leszopta őt, a férfi viszonozta, aztán újra kielégítette a szájával. Közben kapott egy kis fejsimogatást, később pedig egy fájó állkapcsot. Úgy tűnt, Benjamin bérelte őt fel Tomnak, amit Bill szívesen megköszönt volna neki, ha nem tudná, mivel járna ez az egész. 
– Nem azért vagyok itt, hogy dolgozzak.
– Ó, pedig sokat kereshetnél – mondta Benjamin, és ismét közelebb lépett Billhez, miközben egészen a falhoz szorította. – Mennyit kérsz húsz percért? Addig senki sem hiányolna, és készpénzben fizetnék neked. Gondolj csak bele, az összeg teljesen a tiéd lenne, mert az ügynökség nem venné el a nagy részét.
– Mint mondtam, ma este nem dolgozom, és sosem vállalok el munkát feketén – felelte Bill zaklatottan, a mellkasa előtt összefont karokkal. – És ezzel elérted, hogy a jövőben se álljak majd a rendelkezésedre.
– Aú, ez nem igazságos! – fakadt ki Benjamin összeráncolt homlokkal.
– Szerintem teljesen igazságos, mert úgy viselkedsz, mint egy hülye paraszt. Szóval vagy leszállsz rólam, és azt tetteted az egész este folyamán, mintha nem is láttál volna, vagy felhívom az ügynökséget, elmondom nekik, hogy zaklatsz a szabadidőmben, és az összes eszkortnál fekete listára fogsz kerülni – mondta Bill hidegen, nyugalmat erőltetve a hangjára. – Biztos vagyok benne, hogy egy olyan nagyszerű férfi, mint te, könnyen talál majd egy lányt, vagy egy fiút, aki megengedi neked, hogy leerőltesd a farkad a torkán.
Benjamin drámai módon felhúzta a szemöldökét, míg Bill elővette a telefonját, és gyorsan lefényképezte.
– Ha az este folyamán még egyszer a közelembe jössz, ezt a képet fogom elküldeni bizonyíték gyanánt – mondta Bill határozottan, aztán lezárta a telefonját, és elindult Tom felé, az elképedt Benjamint a háta mögött hagyva.
– Szia – suttogta Tom fülébe, miközben oldalról átölelte a fiú mellkasát. Eldöntötte, hogy egész végig a barátja közelében fog maradni, de legalábbis addig, amíg az idegei lenyugszanak egy kicsit. 
– Helló, kedves – válaszolta Tom egy boldog, végtelenül édes mosollyal, mire Bill azonnal megcsókolta. – Szeretnél egy kis tortát? Még nagyon sok maradt.
– Az nagyszerű lenne – felelte Bill vigyorogva, és máris kapott egy tányért, benne egy szép nagy szelet tortával. – Jól szórakozol?
– Most már igen – mondta Tom kedvesen, és átkarolta Bill derekát, hogy közelebb húzhassa magához.

Már késő volt, mire a két fiú visszaért a lakásba. Addig maradtak, míg az utolsó vendég is hazament, és úgy döntöttek, a takarítást majd másnap reggel, vagy inkább délután fogják megejteni.  Bill a taxiban az egész úton ásítozott Tom oldalához dőlve, és közben arról ábrándozott, hogy milyen jó lesz a puha ágyba befeküdni, miután hosszú órákon keresztül a klubban ácsorogtak.
– Tehát – kezdte Tom, miközben bezárta maguk után az ajtót. Bill éppen a csizmáitól szabadult meg a nappaliba menet, és otthagyta őket, ahová estek. – Van számomra egy ajándékod?
– Már azt hittem, hogy talán elfelejtetted – mondta Bill álmosan mosolyogva, aztán a kanapé felé intett, hogy Tom üljön mellé. Egy darabig a táskájában kotorászott, majd kivett belőle egy kör alakú dobozt.
– Ó, ez egy valódi ajándék. Azt hittem, hogy…
– Később kicsomagolhatsz engem is – mondta Bill, a fejét Tom vállára hajtva. – Most pedig nyisd ki!
Tom egy félmosollyal máris lehúzta a szép, ezüst színű masnit, aztán kinyitotta a kis, fekete dobozt. 
– Ez egy karóra.
– Igen, egy karóra – mondta Bill. Elvette Tomtól a dobozt, és az ölébe ült, aztán kivette az órát a csomagolásból, hogy feltegye a fiú csuklójára. – És idő is egyben – tette hozzá halkan, miközben kinyújtotta a kezét, hogy átkarolhassa Tom nyakát. – Az elkövetkezendő egy hónapra teljesen a tiéd vagyok. Rajtad kívül senki sem kaphat meg, és azt csinálhatsz velem, amihez kedved van. Még akkor is, ha csak kávézni és fánkozni akarsz, vagy segítséget a költözéshez. A tiéd vagyok. – Bill lehajtotta a fejét, és mélyen megcsókolta Tomot, miközben Angela szavai alattomosan újra a gondolatai közé kúsztak. – Annyira, de annyira nagyon a tiéd vagyok.



14 megjegyzés:

BezTina írta...

Kedves HDawn!
Imádtam!
- Benjamin...ha szart kavarsz...üstöttjutok...az elszabadult...végül befogott...vad alatt....értve vagyok?
-Bill ez az ajándék...fájóan csodás

Nagyon szépen köszönöm hogy Ennek a résznek a fordítását is olvashattam!
Jôéjszakát, szép napot Kívánok Neked Holnapra!
Puszi

Éva írta...

Oh,az én Billym szerelmes..... AHHHH
Utána, hogy bekeményít Benjaminnál, tetszett!!! Ilyet is tud!
A legszebb az utolsó mondat: annyira, de annyira nagyon a tiéd vagyok!!! - ez gyönyörű!!
A fordításod csodás, köszönjük <3!!!!

Andrea Nagy írta...

Annyira, de annyira nagyon jó lett!
Már el is felejtettem, hogy Tomot befizették Billre.
Még szerencse!
Egy hónap, mi minden fog itt még történni?
Már alig bírom kivármi.
Köszi mindent! Pussz❤️❤️❤️❤️

Névtelen írta...

Sziaa!!!

Imadtam! :D <3
Bar vartam h legyen valami koztuk, de van egy olyan sejtesem h a koviben karpotolnak minket ;D
Bill nagyon kis cuki! :)
Benjamin nem tetszik! :/ Ajanlom h ne ronditson bele a kepbe!
Tetszett Bill kemeny oldala! :D Mostmar nem csak Okos es Buta Bill van, hanem Kemeny Bill is! :D Imadom! <3
Varom a kovit! :) Es a TU-hoz iiiis!!! :) Nem reklamalni akarok, felre ne ertsd es nagyon szivesen olvasom ezeket a torteneteket, de mikor olvashatjuk a Csillaghullas (?) epilogusat? :) (Bocsanat, remelem jol emlekszem a cimere, telorol most nem tudom megnezni amig a komit irom :$)

Puszi, D.

Gyö írta...

Szia!

Kár volt elolvasni a kommenteket a FBookon......most bőgök!!!
Olyan jó ez a történet!

Na jó ne hisztizek, de másra most nem is vagyok képes.

Az a baj, hogy túl jól fordítasz, ezért szerettem meg ennyire....!!!!

Imádás és köszönet.....bevallom ambivalens érzelmeim, vágyaim voltak mit szeretnék ma kapni tőled! Mind a kettő futó száladra rákattantam !!!

Puszi, Gyö Thank You, Thank You, Thank You, Thank You....csak, hogy keverjük az élvezeteket.;););)

HDawn írta...

Szia BezTina!
Ahh, azt az ajándékot én is imádtam... emlékszem, hogy ezt, meg a következő néhány részt végigmosolyogtam :) Nagyon szívesen, ma már érkezik is a folytatást. Puszi! :)

HDawn írta...

Bizony, lassan már le sem tagadhatja :D A Benjaminos részt szerettem, bírom a határozott Billt, azt hiszem. És az ajándék, meg az utolsó mondat... olyan édesek ezek a lassan kialakuló szerelmek :) Puszi!

HDawn írta...

Köszönöm, igyekszem mindig a lehető legélvezhetőbbre fordítani ;) Bizony, egy hónap... lesznek még finomságok. Mindjárt rakom is fel a folytatást. Puszi drága!

HDawn írta...

Szia kedves D!
Végre Bill/Tom pillanatok. A következő részekben is lesz még bőven, tudom, hogy erre vártál :) A kemény Bill az szexi Bill :D A TU-hoz hétvége felé hozom a folytatást, a JEHT epilógusa pedig bármikor jöhet :D (lehet, hogy holnap, lehet hogy hetek múlva, de mindent megteszek, hogy minél hamarabb elkészüljön) :D
Sok Puszi!

HDawn írta...

Szia drága!
Szerintem is gyönyörű volt ez a rész :) Amikor először olvastam, olvadoztam mint egy fagyi... Ajj, imádom őket :D <3 Én is köszönöm, hogy olvastad és írtál is. Sok-sok puszi, és thank you, thank you, thank you...!

Hópihe írta...

Szia! Imádtam ezt az aranyos Billt! Olyan jó szerelmesnek látni. Felszabadultnak tünik, de a tudatalattijában sajnos mindg ott zizeg, hogy mi történhet ha valaki felismeri. Ezért nem tudja teljesen megélni a boldogságát. Megijjedtem, mikor felismerte ez a Benjamin, hogy bekavar nekik, de tetszett a kemény Bill nagyon!! Milyen bátran szembe szállt vele. Élvezetes volt. Az utolsó mondattól teljesen elérzékenyültem. "Annyira, de annyira nagyon a tiéd vagyok!" Elolvadás....... Fantasztikusan élvezetes a fordításod, nagyon köszönöm!!! Pussszi Szörpi

HDawn írta...

Igen, jaj, a kemény Billt én is nagyon csíptem... hmhm, egész jól állt neki :D Az utolsó mondat sokatoknál betalált. Nálam is. Imádom ezt a két cukiságot :) Puszi!

Petruska írta...

Huuuu,nagyon jó rész volt!Imádom Billt,nem ijedt meg nagyon jól kezelte a kellemetlen helyzetet❤
1honap szabi,gyönyörű ajándékot kapott Tom❤

HDawn írta...

Igen, Bill bekeményített. Az az ajándék pedig... hmhm :)