2017. október 19., csütörtök

Escort - 23. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a soron következő Escort részt, és hétvégén talán még egy jön belőle, meglátjuk :) Az viszont tuti, hogy pár napon belül érkezik a TU 8. része.


– Máris menned kell? – kérdezte Tom, miközben átölelte Bill derekát és az arcát a fiú vállának döntötte. – Egy kicsit maradhatnál még.
Bill halkan sóhajtott és nekidőlt a párjának.
– Szeretnék, de mennem kell. Le kell zuhanyoznom, el kell készülnöm meg minden…
– Itt is megtehetnéd.
– Az összes ruhám a lakásomban van – felelte Bill. – Nem lenne értelme, hogy itt elkészüljek, aztán keresztül rohanjak a városon, hogy át tudjak öltözni. Utána újra meg kéne csinálnom a sminkem és a hajam, végül pedig elkésnék. Azt pedig nem tehetem meg.
– De…
– Tom – mondta lágyan Bill, miközben a fiú felé fordult, és a karjaival átkarolta a nyakát. – Nem akarok nálad készülődni. Szeretném teljesen elválasztani a munkát és téged, amennyire csak lehetséges. Te egy teljesen más világot jelentesz nekem, és szeretném, ha ez így is maradna. Ha itt készülnék, közben rád gondolnék, meg ilyenek.
– Szerintem meg kellene fontolnod…
Bill Tom ajkai elé szorította az ujjait, hogy elhallgattassa.
– Mondtam már neked, hogy te más vagy – jelentette ki mosolyogva, miközben Tom megpuszilta az ujját. – Különleges vagy.
– Mennyire? – kérdezte Tom.
– Nagyon különleges – felelte Bill a fiú arcát simogatva.
– De azért nem elég különleges?
Bill felnyögött, kibontakozott az ölelésből és hátrált néhány lépést.
– Ne viselkedj így. Tudod, hogy sokat jelentesz nekem. Senki más nem léphet a helyedbe, és senki más nem kaphatja meg azt, amit te.
– Senki más, csak…
Bill újra előrehajolt, hogy összeérintse az ajkaikat, ezzel elhallgattatva a fiút, míg végül Tom megenyhült, és ő is visszacsókolta.
– Senki más, csakis te, oké? – suttogta Bill, és a fogai közé szorította Tom alsó ajkát. – De ne kelts bennem bűntudatot amiatt, hogy azt csinálom, amit. Ha nem lenne ez a munkám, mi ketten sosem találkozunk, és nem lennénk most együtt – újra megcsókolta a fiút, és finoman összeérintette az orrukat. – Nekem csak te vagy.
Bill újra elhúzódott, és felkapta a táskáját a földről.
– Most már tényleg indulnom kell. Ígérem, később felhívlak, oké?
– Én… rendben – egyezett bele Tom kelletlenül. – Vigyázz magadra, jó?
– Mint mindig – felelte a fiú, és még egy utolsó csókért közel húzta magához Tomot, mielőtt az ajtó felé vette az útját.
Tom még egy darabig ácsorgott az új nappalija közepén, miközben a bejárati ajtót figyelte, amely nemrég becsukódott és elzárta őt Billtől. A fiú elment, hogy valami ismeretlen isten tudja mit csináljon vele – valószínűleg olyan dolgokat, amiket az elmúlt hónapban csak Tom csinálhatott. Mi van, ha Billnek nem fog tetszeni amire rákényszerítik? Mi van, ha valaki bántani fogja? És mi van akkor, ha azt jobban fogja szeretni, mint amit Tom csinált vele?
Mélyen legbelül tudta, hogy értelmetlenül paranoiás, mert minden, amit Billel együtt megtapasztalt, és tudott a fiúról elég volt ahhoz, hogy nevetségessé tegye az ötletet. Hónapokat töltött azzal – szinte betegesen hajszolva a lehetőséget –, hogy ők ketten ott legyenek, ahol most vannak. Nem volt benne teljesen biztos, hogy amit kettőjükért tett, Bill száz százalékosan meghálálta neki a muffinokkal és azzal, hogy végül adott egy esélyt, de örült neki, és érezte, hogy megérte.
Mégis, Tom nem tudott mit kezdeni azzal, hogy legszívesebben elrabolná Billt a saját világából, miközben csak, és kizárólag magának tartaná meg. Az elmúlt hónap csodálatosan telt. Sok időt töltöttek együtt, közben teljesen önmagát adhatta, és például nem kellett attól tartania, hogy egy partnere visszaél a helyzettel, amikor ő tehetetlen. Hosszú idő után újra passzív lehetett, ami már önmagában csak azért is megérte, hogy láthatta maga felett Billt mozogni. Most újra vissza kellett adnia a fiút a mocskos világnak, és ezt mindennél jobban utálta. Hihetetlen erőfeszítésébe került, hogy ne rohanjon utána és húzza vissza, megakadályozva hogy elmenjen, mert túlságosan szerette ahhoz, hogy ilyen könnyen elengedje. Tudta, hogy ezt nem teheti meg. Már említette Billnek, hogy talán ki kéne lépnie, és a fiú minden alkalommal visszautasította az ötletet. Fizikailag kényszeríteni Billt, hogy maradjon vele, nagyon feldühítené a fiút, és Tom egészen addig magányos maradna, míg meg nem bocsát neki. Ha Bill egyáltalán valaha megbocsátana neki.
Tom felsóhajtott, és ledobta magát a kanapéra. Bekapcsolta a tévét, és próbálta elterelni a figyelmét arról, hogy mennyire aggódik.

Bill elnyújtózva feküdt az ágyon, és egyszerre két ujját csúsztatta be. Így  próbálta igyekezve előkészíteni magát, még mielőtt Gary kopogna az ajtón. A legerősebb erőfeszítései ellenére az egész este rohanással telt, és kicsit kicsúszott az időből – néhány perc itt, néhány másik ott –, végül pedig alig fél órája maradt a találkozóig, amikor megérkezett a hotelbe. Csalódott volt, hogy a szobát nem igazán tudta berendezni úgy, ahogy szereti, és a kellékeket csak szétdobálta ahelyett, hogy alaposan megtervezetten elrendezte volna őket. Végül belátta, hogy inkább kiegyezik egy szegényesebben berendezett hotelszobával, mint egy sajgó hátsóval, ami majd egy egész napon keresztül emlékezteti arra, hogy nem sikerült beosztania az idejét. Már csak néhány másodpercre volt szüksége, hogy a harmadik ujját is becsúsztathassa, aztán még egy adag síkosítót eloszlasson, és reménykedjen, hogy ez elég. Úgy tűnt, Gary amúgy is jobban szereti, ha szűkebb.
Előre billentette a csípőjét, miközben a harmadik, síkosítóval alaposan bekent ujját is becsúsztatta, és néhány mozdulat után úgy találta, hogy talán ennyi elég lesz. Hálás volt az ügynökségnek, hogy egy visszajáró vendéget írtak be az első estéjére, aki talán nem fogja bánni, ha Bill néha kiesik a szerepből, de jobban örült volna valakinek, aki hajlandó előkészíteni őt az aktusra. Mivel nem így történt, alig maradt ideje, hogy visszarángassa magára a nadrágot, mert egy gyors kézmosás után máris hallotta a kopogtatást.
Gyorsan megtörölte a kezét, még egyszer belenézett a tükörbe, és ahogy az ajtóhoz lépett, magára öltött egy széles mosolyt.
– Gary.
– Bill – üdvözölte a férfi, és belépett, hogy Bill be tudja zárni mögötte az ajtót. – Elég kegyetlen tőled, hogy szó nélkül leléptél, és csak mára tudtam foglalni.
A fiú elkapta Gary tekintetét, és csodálkozva nézett rá a félig leeresztett, lélegzetelállító, festékkel fedett szempillái alól.
– Tudom. Közbe jött néhány dolog, amit el kellett intéznem.
– Semmi öhm… komoly, remélem – mondta Gary, és gyanakvóan mérte végig a fiút.
– Ó, nem, semmi olyasmi – felelte Bill gyorsan, amikor felfogta a szavak értelmét. – Még mindig teljesen tiszta vagyok.
– Ah, rendben. – Gary a székhez sétált, és elkezdte kioldani a nyakkendőjét. – Vetkőzz le, aztán mássz fel az ágyra!
Bill bólintott, és gyorsan megszabadult a ruháitól, majd feltérdelt az ágyra, szemben a férfival. A kezeit leeresztette, hogy elrejtse a tényt, miszerint éppen csak félig izgatta fel a tudat, hogy mi fog ezután következni.
– Megint bujkálsz előlem, Bill? – kérdezte Gary felvont szemöldökkel.
A fiú a combjaira csúsztatta a kezét, és egy kis ajakbiggyesztéssel nézett le magára. Tényleg zavarban volt a dolog miatt. Normál esetben a farkának addigra már keményen feszülnie kellett volna a vágytól, nem pedig a lábaihoz simulni.
– Azt hiszem, egy kis figyelemre lenne szüksége.
– Oh, tényleg?
Bill bólintott, és miközben az ujjaival a combját simogatta, próbálta elérni, hogy erekciója legyen. Az agyában mindent visszapörgetett, ami segíteni szokott ebben. Kellemes szopások, szép mellek, egy feszítően vastag, kemény pénisz mélyen a testében, Tom... Az utolsó gondolatra a farka jól láthatóan megrándult, de gyorsan próbálta elhessegetni az emlékképeket. Tomot a munkával egyszerűen nem szabad még egy napon sem említeni. Nem használhatja arra a barátját, hogy felálljon neki, amikor szükséges. Muszáj valaki másra gondolnia, mert még az ötlet is nagyon durva.
– Azt hiszem, szeretné, ha megérinteném – mondta Bill halkan, és a kezét közelebb csúsztatta, némán könyörögve az engedélyért.
– Akkor talán meg kéne érintened – mondta végül Gary, miközben hátradőlt a széken és az ujjaival a karfát markolta.
Bill hálásan vette magát a kezébe, és azonnal erősen simogatta magát, hogy végre megfelelő hangulatba kerüljön. A kézimunka jó érzés volt, főleg ha saját magának csinálta. A pokolba is, általában sokkal jobb volt, ha magát simogatta, mert jól tudta, mi az, amit igazán szeret. Hamarosan valami más is történik majd, ami kellemes lesz. Nemsokára leereszkedik a karjaira, és keményen megdugják hátulról, amíg el nem élvez. Legalábbis nagyon jó lenne.
Halkan nyögdécselt, és ahogy hátrafeszítette a fejét, végre sikerült megfelelő hangulatba kerülnie az estéhez. Az ismerős, feszítő vágy egyre jobban épült benne, és könyörgött azért, hogy megkapja a megfelelő figyelmet. Bill teljesen elveszett a kis, saját világában, és szinte megdöbbent, amint megérezte az ágyat besüppedni maga mögött. Gary farka a fenekéhez nyomódott, ahogy a férfi elhelyezkedett mögötte. A fiú letámaszkodott az egyik karjára, és máris hallotta az óvszer csomagolásának a hangját, miközben Gary feltépte és magára görgette, aztán halkan felnyögött, amikor a férfi a hátsójának feszült.
Összerezzent, ahogy a kemény pénisz utat tört magának a testébe, és elakadt lélegzettel igyekezte rábírni magát, hogy lazuljon el. Normál esetben csak néhány pillanatig lett volna szabad kellemetlennek lennie, de tudta, hogy az ő hibája, amiért elkapkodta az előkészítést. Nem volt kérdéses, hogy mi lesz az este programja, és jobban meg kellett volna szerveznie mindent. A homlokát a karjára támasztotta, és a fogai között kapkodta a levegőt, miközben arra várt, hogy az égető, szúró fájdalom végre elhalványodjon, és élvezhesse az egészet. Közben próbált nem arra gondolni, hogy addigra Tom már régen észrevette volna, hogy valami kellemetlen neki, és gondoskodott volna róla, hogy elmúljon a fájdalom.
Amikor Bill megszokta a behatolásokat végre újra normális ütemben lélegzett. Egy kicsit helyezkedett, hogy meg tudja érinteni az ismét elhanyagoltan csüngő farkát. Halkan nyögdécselt, és a férfi hangjait figyelve mozgatta a csípőjét és nyomta magát hátra. Végre kezdte magát jól érezni. A lökések tökéletes szögből érkeztek, a kezét egyre gyorsabban mozgatta magán, és nyöszörgött, ahogy összeszorult Gary farka körül.
– Igen, szereted ezt, ugye? – kérdezte a férfi, és még keményebben vágódott belé. – Jó, ha benned van egy kemény farok?
– Ühüm – nyögte Bill a matracba.
– Fogadjunk, hogy azt kívánod, bár minden nap ilyen tökéletesen ki lennél töltve.
– Annyira jó lenne – felelte a fiú egy mély lélegzettel.
Bill igazából csak akkor kezdte, amikor Gary megragadta a csípőjét, és erősen magára húzta, miközben mélyen elélvezett benne. Bill nem készült fel rá, elszalasztotta a kis, sokat sejtető hangot, aminek a felismerésében annyira jó volt, és hamarosan arra eszmélt fel, hogy egyedül fekszik az ágyon, miközben a farka keményen lüktet. Gary elment mosakodni, ő pedig összegömbölyödött a párna körül, hogy újra elrejtse magát, de ez alkalommal a feszülő erekcióját.
Amikor Gary kijött a fürdőből, felöltözött és megpuszilta Bill arcát.
– Örülök, hogy visszatértél, kölyök – mondta a fiú fejét simogatva.
– Jó újra itt lenni – felelte Bill, és magára öltött egy mosolyt, amit közel sem érzett igazinak. Nézte, ahogy a férfi elhagyta a szobát, és amint bezáródott az ajtó, hangosan felnyögve a hátára gördült.
– Bassza meg! – motyogta magában, miközben a táskájában kotorászott, és amikor megtalálta a kis tubust, alaposan bekente síkosítóval a tenyerét, aztán addig simogatta magát, míg a hasára élvezett. Nem érezte magát sokkal jobban, de legalább már nem volt felizgulva. Óvatosan lemászott az ágyról, és összerezzent a tompa fájdalomtól, miközben megtette az utat a fürdőszobáig. Nagyon szeretett volna aznap este visszamenni Tomhoz, de ez az opció teljesen meghiúsult, mert ha hazaér, valószínűleg egy teljes órán át fogja magát áztatni a kádban. Eldöntötte, hogy reggel majd vesz néhány bocsánatkérő muffint, és mielőtt Tom elindulna dolgozni, még mindenképpen kerítenek egy kis időt arra, hogy összebújhassanak.
Bill egy fáradt sóhajjal gondolt arra, hogy még csak egy napja tért vissza a munkájához, és máris jobban hiányzik neki a szabadság, mint ahogy azt előre sejtette.

7 megjegyzés:

BezTina írta...

Szia HDawn!

Tom most mondhatnám, hogy tudtad mibe mész bele, ha kapcsolatot kezdetek, de nem mondom mert mindennek ellenére teljesen érthetőek és természetesek a gondolataid és a munkával kapcsolatos érzéseid.

Bill...hajajj bocsanatkérő maffin...
Egyálltalán nem csodálom, hogy a szabadság vonz vissza...hiszen most az ezereszer jobb opcio...végre Tommal kezdesz önmagad lenni...apránként...de ez így van jól...

Nagyon szépen köszönöm hogy ennek a résznek a fordítását is olvashattam!
Jóêjszakát,és szép napot Kívánok Neked Holnapra!

Andrea Nagy írta...

Szia! Csodás lett. Mindig elámulok, és figyelmeztetni kell magam, hogy ezt csak fordítód és nem te írod.
Tom drága.. "Nem volt benne teljesen biztos, hogy amit kettőjükért tett, Bill száz százalékosan meghálálta neki a muffinokkal" Ezt, hogy értette?
Lemaradtam valamiről vagy kihagytam valamit? Mit tett Tom? Azon kívül, hogy fizetett neki, hogy együtt legyenek?
Na mindegy... Elolvasom az egészet elölről. Bill drága add fel! Nem kell neked már az a meló. A cerkád sem áll fel. Kész, vége, annyi!😀😀❤️😘😘😘
Puszcsi. 😍😍😍😍

Petruska írta...

Köszönöm!😘
Hát nem volt megfelelő a munkaezköz😁😬
Szegény Bill,mennyi ilyen félre ment üzlet kell majd,h rájöjjön jobb egy másik melo Tom mellett?!
Mert remélem ki se probálja,h Tomot hagyja ott,h tudjon dolgozni?!
Nagyon várom a folytatást!
A békülös maffint se lehet mindig bejátszani!
😘😘😘❤❤❤❤❤

HDawn írta...

Szia D!
Az a helyzet, hogy már nem sok rész van hátra a történetből, szóval így vagy úgy, de hamarosan elválik minden és mindenki sorsa :)
Megnéztem a sztorit, amit küldtél, és láttam, hogy már több, mint 130 része van... most nem nagyon fogok belekezdeni hosszabb sztori fordításába, az Escort után a saját történeteimre akarok koncentrálni, illetve alkalmanként hozok majd néhány novellát, már van is egy pár elmentve nekem :) De megértelek, nagyon bosszantó, ha elkezdesz olvasni egy sztorit (akár fordítás, akár nem), és kiderül, hogy nincs befejezve :S
Sok puszi!

HDawn írta...

Szia BezTina!
Tom tudta, hogy mibe vág bele, de totálisan meg lehet érteni, ráadásul kivételesen jól kezeli a helyzetet. :) Bill meg... hát majd hamarosan meglátjuk, mi lesz velük. Köszönöm, hogy írtál :) Sok puszi!

HDawn írta...

Szia!
Köszönöm, nagyon jól esik a dícséret, mert tényleg sokat gürcölök vele, hogy minél jobb legyen. De hát imádjuk a fiúkat :)
Tom szerintem ott arra gondol, hogy igyekszik teljesen elnézni a tény felett, miszerint Bill testén egy rakat emberrel osztozik... Már csak néhány rész, de ne aggódj, lesz még a blogon Bill és Tom bőven ;) Pusziii :)

HDawn írta...

Szia!
Én is köszönöm :) Az biztos, hogy fognak még váratlan dolgok történni a hátramaradt néhány részben, és hamarosan eldől a két angyalka sorsa is :) Sok puszi :)